A magyar bírói gyakorlat szerint az egyszerű e-mailben küldött jognyilatkozatok nem minősülnek írásba foglaltnak, aminek az elektronikus levelezés útján létrejött szerződések esetében komoly következménye lehet, ha az adott szerződésre vagy szerződéses kikötésre a jogszabály kötelező írásbeli alakot rendel. Cikkünkben ennek a bírói gyakorlatnak a hátterét vizsgálja és megoldási javaslatokkal szolgál mind a jogalkalmazó szerveknek, mind a jogkövető közönségnek.
Mit mond a jogszabály az írásbeliségről? A Polgári Törvénykönyv fő szabálya szerint a jognyilatkozat (mint például egy szerződéses ajánlat vagy annak elfogadása) akkor minősül írásba foglaltnak, ha a nyilatkozó fél a jognyilatkozatát aláírta. Ezt a szabályt kiegészítendő írja elő a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése, hogy a jognyilatkozatot akkor is írásba foglaltnak kell tekinteni, ha annak közlésére olyan formában kerül sor, ami alkalmas (i) a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, (ii) a nyilatkozattevő személyének (iii) és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására.
A jogalkotó itt kifejezetten technológia-semleges megfogalmazást alkalmazott annak érdekében, hogy a folyamatos technológiai változások ne tegyenek szükségessé újabb és újabb törvénymódosítást is. Ez a megoldás azonban egy tágan értelmezhető definíciót eredményezett, ezért szükségessé vált, hogy a jogbizonytalanság elkerülése érdekében a bírói gyakorlat adjon választ arra, pontosan mi számít írásbelinek és mi nem.
A kialakult bírói gyakorlat és annak háttere A törvény technológia-semleges írásbeliség fogalmát a bíróságok eddig szigorúan értelmezték és ezzel a bírói gyakorlat– álláspontunk szerint – meglehetősen vitatható irányba fordult. A Fővárosi Ítélőtábla például egy sajtó-helyreigazítási perben (Pf.20.435/2017/3.) mondta ki, hogy az e-mailben küldött elektronikus jognyilatkozat nem minősül írásba foglaltnak, hacsak nincs fokozott biztonságú aláírással ellátva. A határozat a Bírósági Döntések Tárában (BDT2018. 3931.) is megjelent, rögzítve, hogy: „Az elektronikus úton tett nyilatkozat akkor minősül írásba foglalt jognyilatkozatnak, ha az alapján a valódiság és hamisítatlanság követelményének megvalósulása ellenőrizhető, és egyidejűleg a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható. E feltételeknek kizárólag a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat felel meg.”
A bíróság által hivatkozott jogszabály A fenti ügyben a Fővárosi Ítélőtábla többek között az eIDAS rendelet 26. cikkére hivatkozott. Ez alapján a fokozott biztonságú elektronikus aláírás (a) kizárólag annak aláírójához köthető; (b) alkalmas az aláíró azonosítására; (c) az aláíró nagy valószínűséggel csak a saját maga által használható adatok felhasználásával hozta létre; valamint (d) lehetővé teszi, hogy kiderüljön, ha az aláírt elektronikus dokumentumot később megváltoztatták. Az Ítélőtábla szerint ennek a rendelkezésnek azért van jelentősége, mert csak ennek megtartásával valósulhat meg a valódiság és a hamisítatlanság követelménye.
Valódiság és hamisítatlanság Azzal egyetértünk, hogy a fokozott biztonságú elektronikus aláírással biztosítható az elektronikus okirat valódisága és hamisítatlansága, de – álláspontunk szerint – a Polgári Törvénykönyv az írásbeliség hármas kritériumának felsorolásakor a „tartalom változatlan visszaidézése” és a „nyilatkozattevő személyének azonosítása” előírásával nem azt követeli meg, hogy a nyilatkozattevő személye és az eredeti jognyilatkozat tartalma minden kétséget kizáróan bizonyítható legyen.
Ezen bírói értelmezés következtében aránytalanul szigorúbb követelményeknek kell megfelelni az írásbeliség kritériumai teljesítéséhez az elektronikus okiratok esetében, mint a hétköznapi papír alapú dokumentumoknál, amikre elegendő egy egyszerű kézzel írt aláírás – függetlenül attól, hogy olvasható-e, vagy egyáltalán hasonlít-e az aláíró korábbi sajátkezű aláírásaira, vagy például arra, ami a személyi azonosító okmányain szerepel.
Kizárólag fokozott biztonságú elektronikus aláírás? A fent idézett bírósági döntés talán legvitathatóbb része a „kizárólag” szó, amivel az elektronikus úton tett jognyilatkozatok esetében kizárólagossá teszi a fokozott biztonságú aláírást az írásbeli minősítéshez. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvánvalóan nem számolt például az AVDH-zott dokumentummal, ami a Polgári Perrendtartásról szóló törvény szerint teljes bizonyító erejű magánokirat.
Ha valóban elfogadnánk, hogy kizárólag a fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus irat minősül írásba foglaltnak, akkor ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az AVDH-zott elektronikus dokumentum nem tekinthető írásba foglaltnak – annak ellenére, hogy teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül.