Az Európai Bíróság a C-187/21 FAWKES ügyben hozott ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a vámhatóság csak akkor köteles más tagállamok vámügyi szerveit megkeresni a vámérték meghatározása érdekében, ha az azokból származó információk elengedhetetlenek a helyes vámérték megállapításához.
A Közösségi Vámkódex (2913/92/EGK) értelmében az importált áru vámértéke alapvetően az ügyleti értéken alapul. Ha az ügyleti érték nem állapítható meg, a vámérték a közeli időpontokban végrehajtott exportügyletek alapján is meghatározható, amelyek az Unióba irányulnak.
Egy magyar vállalkozás különféle textilipari termékeket importált Kínából. A magyar vámhatóság azonban túl alacsonynak találta az általa bejelentett ügyleti értéket, és nem talált megfelelően azonos vagy hasonló árukat. Ezért a vámértéket a Közösségi Vámkódex szabad módszere szerint határozta meg, felhasználva a nemzeti adatbázisban található adatokat, figyelembe véve a vámkezelés időpontjától számított +/- 45 napos időszakot.
A vállalkozás a döntést bíróság előtt támadta, azt állítva, hogy a vámérték meghatározása során figyelembe veendő információkat más tagállamok vámhatóságainak kellett volna beszerezniük, és hogy a vámhatóság figyelembe kellett volna vennie a vámkezelt más áruk ügyleti értékét is, amelyeket más tagállamok vámhatóságai nem kifogásoltak. A vállalkozás kifogásolta továbbá, hogy a vámhatóság nem vette figyelembe a +/- 45 napos időintervallumon túli adatokat sem.
A Kúria az Európai Bírósághoz fordult, hogy tisztázza, hogy a vámérték meghatározásakor kizárólag a nemzeti adatbázisok használhatók-e, vagy más tagállamok vámhatóságait is meg kell keresni a szükséges információkért. Emellett arra is kíváncsi volt, hogy figyelembe vehetők-e a vámkezelőtől származó, de más vámhatóságok által nem kifogásolt ügyleti értékek, és hogy a „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk vámértékét hogyan kell értelmezni, illetve hogy az időintervallum a vámkezelést megelőző és követő 45 napra korlátozható-e.
Az Európai Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a vámérték meghatározásához a vámhatóságoknak minden elérhető adatbázist és információforrást figyelembe kell venniük, hogy a legpontosabb és legreálisabb vámértéket állapíthassák meg. Ha a nemzeti adatbázisok elegendő adatot biztosítanak, akkor azok felhasználhatók. Ugyanakkor, ha egy adatbázishoz való hozzáférés nem azonnali vagy ingyenes, és az abban található adatok nem alkalmasak a vámérték meghatározásához, a vámhatóság nem köteles azokat figyelembe venni.
A bíróság emellett arra is rámutatott, hogy a vámhatóságok más tagállamok vámhatóságaitól is kérhetnek kiegészítő adatokat, ha a körülmények ezt indokolják. A bíróság szerint a vámhatóságok jogosultak elvetni azokat az ügyleti értékeket, amelyek sem a nemzeti, sem a más tagállami vámhatóságok által nem kifogásoltak, amennyiben azok előzetes kétségbevonása indokolt.
Végül a bíróság megerősítette, hogy az „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk vámértékének meghatározása során a vámhatóságok a vámkezelés előtti és utáni 45 napos időszakot használhatják, amennyiben ezen időszak ügyleteiből származnak a szükséges információk.
Dr. Katona Géza, LL.M. ügyvéd (Rechtsanwalt / attorney at law)
___________________________________
Katona és Társai Ügyvédi Társulás
(Katona & Partner Rechtsanwaltssozietät / Attorneys’ Association)
H-106 Budapest, Tündérfürt utca 4.
Tel.: +36 1 225 25 30
Mobil: + 36 70 344 0388
Fax: +36 1 700 27 57