Semlegesség a nettó minden fázis elvén keresztül előzetesen felszámított adó levonásával
A közös HÉA-rendszer a következő elven alapul: az ellátási láncban minden adóalany vállalkozás a HÉA-t az adott vevőtől kapott ellenérték alapján számítja ki, a szállított árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó kulcson. Ezzel egyidejűleg meg kell határoznia az árubeszerzések és szolgáltatások teljesítéséhez felhasznált beszerzési forgalmát, valamint az e célból felszámított áfát. Ezt a forgalmi adót előzetesen felszámított adóként levonja adókötelezettségéből. A különbözet fizetési kötelezettségként az adóhivatalnak befizetésre kerül. A közös áfarendszert egészen a kiskereskedelmi szintig alkalmazzák. Az előzetesen felszámított adó levonásának szubjektív jogosultságát az ellátási lánc minden szakaszában egyedileg kell értékelni. Az ÁFA által gazdaságilag terhelt személy (adózó) a végső fogyasztó. A végső fogyasztás terhét az előzetesen felszámított adó végfogyasztói szintű levonásának megszüntetésével érik el. Az előzetesen felszámított adólevonás a vállalati lánc mentén biztosítja, hogy a végső fogyasztóra nehezedő áfa-terhelés független attól, hogy egy termék hány gyártási és forgalmazási szakaszon ment keresztül. Az áfa működése a következőképpen egyszerűsíthető (27%-os adókulcsot feltételezve):
Az áfa, mint önbevallási adó, jelentős mértékben ki van téve a zavarásnak. Egyrészt fennáll annak a veszélye, hogy a vállalat termékértékesítésének áfáját nem jelentik be vagy nem fizetik be. Másrészt sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy az előzetesen felszámított adót „csalás útján szerezik meg” és fizetik ki anélkül, hogy az állam beszedné a megfelelő forgalmi adót. Emiatt az áfa jelenlegi formájában nagyon ki van téve a csalásnak
Az EB ítélkezési gyakorlata szerint az áfának négy szerkezeti jellemzője van:
- Az adó általános alkalmazása az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos összes ügyletre;
- összegüket az adóalany által az árukért vagy szolgáltatásokért cserébe kapott ár arányában kell rögzíteni;
- az adó kivetése a gyártás és forgalmazás minden szakaszában, beleértve a kiskereskedelmi szakaszt is, függetlenül a korábban végrehajtott ügyletek számától;
- Az előző szakaszokban már megfizetett adóösszegek levonása az adózó által fizetendő adóból úgy, hogy az adott szakaszban az adó csak az adott szakaszban jelen lévő hozzáadott értékre vonatkozik, és a teher végső soron a fogyasztót terheli.
Ezeket az alapelveket gyakran héa-semlegességként foglalják össze.
Egyrészt a semlegesség elve magában foglalja a belső piaci verseny torzulásának tilalmát. A hasonló és egymással versengő szolgáltatásokat nem lehet eltérően kezelni az áfa felszámítása során. A gazdasági tevékenységeket teljesen semleges módon kell megadóztatni, függetlenül azok céljától és eredményétől. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti adózási jogok kiosztása és az adóalap meghatározása minden tagállamban azonos módon történik. Másrészt a semlegesség elve kimondja, hogy az áfának költségsemleges hatással kell lennie az üzleti láncon belül, mivel azt a végső fogyasztó viseli. A nemzeti jogi rendelkezéseknek biztosítaniuk kell az előzetesen felszámított adó alóli teljes mentességet az üzleti láncon belül. Az áfa költségsemleges kezelését a nyílt adóáthárítás és az előzetesen felszámított adó levonási joga teszi lehetővé. Elvileg az árbevétel nélküli vállalkozó is jogosult az előzetesen felszámított adó levonására. A „téves” adómentességek esetén azonban a társasági láncon belül is megtagadható az előzetesen felszámított adó levonási joga, ami áfa halmozódáshoz vezet. A hamisan mentesített szolgáltatások „rejtett” forgalmi adóval („taxe occulte”) történő felszámítása szisztematikus és összeegyeztethető a semlegesség elvével.
A közös HÉA-rendszer gyakorlati alkalmazása során további alapelveket is be kell tartani, nevezetesen a jogbiztonság és az arányosság elvét, valamint az EK-Szerződésben foglalt alapvető szabadságjogokat. Ide tartozik többek között az áruk szabad mozgása is.
A vámjoggal vagy az európai export-visszatérítési joggal ellentétben az áfajognak nincs büntető vagy szankcionáló jellege. Az a tény, hogy az EB héára vonatkozó ítélkezési gyakorlata mindazonáltal tartalmaz megfontolásokat a szankciókkal kapcsolatban, végső soron a közösségi jog visszaélési záradékához kapcsolódik, amely az általános jogelvekből származik.