Fogyasztási adó fogalma és területi kapcsolata
Az európai szinten elfogadott irányelvek kifejezetten fogyasztási adóként értelmezik az áfát. A közös HÉA-rendszer azon az elven alapul, hogy az adózás a tényleges fogyasztás szerinti országban történik.
A fogyasztás fogalma azonban homályos. A HÉA-irányelv nem tartalmazza a fogalom kifejezett meghatározását. A jövedéki irányelv (közvetlenül) nem vonatkozik az áfára. Adminisztratív szempontból gyakorlatilag lehetetlen az áfát közvetlenül a fogyasztáshoz kötni. A forgalom mint gazdasági tranzakciós aktus azonban sokkal könnyebben nyilvántartható és ellenőrizhető, mint a fogyasztás a kapcsolódó pénzáramlások miatt. A beszedési technológia tekintetében az áfarendszer tehát az adóalanyok (vállalkozók) forgalmához kapcsolódik. Az eladások a következők:
- az áruk szállítása;
- szolgáltatások nyújtása;
- harmadik országból származó áruk behozatala a Közösség területére;
- más tagállamból szállított áruk Közösségen belüli beszerzése.
Elvileg az áruk és szolgáltatások csak akkor adóztathatók, ha olyan jogügyleten alapulnak, amely összekapcsolja a szolgáltatást és a fizetést. Ezzel szemben az import adóztatása független a „Közösség vámterületére történő kivitelre történő értékesítéstől”, azaz független az alapul szolgáló jogügylettől (adásvételi szerződés, munka- és szállítási szerződés stb.).
A kereskedelmi ügyletekhez (értékesítéshez) való kapcsolódástól függetlenül az EB következetesen hangsúlyozta az áfa általános fogyasztási adó jellegét. Az áfa-rendelkezések értelmezésének tehát teleologikusan a fogyasztási adó fogalmán kell alapulnia. Az OECD is folyamatosan hangsúlyozza az áfa fogyasztási adókoncepcióját és a következetes alkalmazás fontosságát a nemzetközi üzleti kapcsolatokban.
Határokon átnyúló helyzetekben a héa jövedéki jellege különösen fontos a nemzeti adózási jogok elosztása szempontjából.
A teljesítés helye kezdetben a legkézenfekvőbb területi hivatkozási pont a HÉA tekintetében Az az állam, amelynek területén a teljesítés helye található, jogosult a termékértékesítés adóztatására. A teljesítés helye tehát az adóköteles tárgy (értékesítés) és a nemzeti jogrendszer közötti kapcsolatot jelenti, és a területiség elvének eredménye. Határon átnyúló szállítások esetén a fogyasztás helye általában nem a szállítás helye (származási ország), hanem a rendeltetési ország. A vállalatok közötti határon átnyúló szállításoknál az áfarendszer tehát lényegében a célország elvét követi. A rendeltetési ország elvét a származási országban az export vagy a Közösségen belüli szállítás adómentessége, a célországban pedig az import vagy a Közösségen belüli beszerzés utáni adófizetési kötelezettség az ottani adókulcsoknak megfelelően valósítja meg.
A kézbesítés helye ebben az összefüggésben két funkciót tölt be: Egyrészt ellenőrzési jogkört biztosít a kézbesítés helye szerinti ország adóhatóságai számára. Másrészt célja annak biztosítása, hogy az áruk mentesüljenek a származási országban érvényes forgalmi adó alól (határkiigazítás). Mivel a szállítást a származási országban teljesítettnek kell tekinteni, az „valóban” mentesülhet a forgalmi adó alól – azaz az előzetesen felszámított adó levonási jogával. A származási országban végrehajtott összes tranzakció tehát semleges marad a HÉA szempontjából.
A fogyasztás szerinti országban az adóztatás jogát az exportszállításnak megfelelő import vagy a Közösségen belüli szállítást kísérő Közösségen belüli beszerzés adóztatásával gyakorolják. Az áru import vagy közösségen belüli beszerzés útján érkezik a rendeltetési országba az áfa szempontjából. A későbbi értékesítésekre is a célország előírásai vonatkoznak.
Példa: Egy magyar kereskedő cég a Távol-Keletről és más EU-országokból vásárol árut, és ezeket az árukat üzlethelyiségéből továbbértékesíti. Az importot és a Közösségen belüli beszerzést követő értékesítés Magyarországon értékesítésként adóköteles.
Csak az adott országban lebonyolított ügyletekre vonatkozik egy adott állam nemzeti áfarendszere.
Ez azonban nem vonatkozik korlátozás nélkül az import forgalmi adóra (EUT). A Vámtörvény 21. § (2) bekezdése értelmében az áfára is vonatkozik a Vámkódex 215. cikke, amely a vámtartozás keletkezésének helyét szabályozza, és ezáltal fikciókat tartalmaz. Következésképpen teljesen lehetséges, hogy a HÉA az import tagállamától eltérő tagállamban keletkezik. Ez nagyon világossá válik, ha importcsempészetről van szó.