- Jogi kifejezés A számviteli törvény 3.1 § (10) bekezdése értelmében az ún. „behajthatatlan követelések” olyan tartozások,
a) végrehajtási eljárással nem hajtható végre teljes egészében vagy részben
b) az adós a felszámolási eljárás során törölte
c) a felszámoló írásos igazolása szerint nem fedezi
d) az eszközök felosztását követő felszámolási eljárásban nem teljesül
e) a székhelyén nem elhelyezhető adós adóssága van, vagy amelynek végrehajtási költségei meghaladnák a tartozásokat
f) perben nem érvényesíthető
g) lejártak.
- A behajthatatlan követelés állapotának dokumentálása
A jelen 2005. január 1-től hatályos szabályozás szerint a tartozás behajthatatlanságát minden esetben indokolni és dokumentálni kell.
Az adóhatóság gyakorlatában (1998/69. adókérdés) megállapítást nyert, hogy a társaságok tartozásai esetén a követelés behajthatatlanságának megfelelő igazolásaként szolgálhatnak:
a) a társaságot törölték a cégjegyzékből; ebben az esetben a Cégbíróság határozatát kell beszerezni.
b) A fenti 1. e) pont értelmében a székhelyükön nem elhelyezhető adósok a nekik küldött leveleket „ismeretlen címzett” megjelöléssel küldik vissza.
Ebben az esetben a cég az eladósodott céggel szemben törlési eljárást indíthat a Cégbíróságon, amely esetben ismét a Cégbíróság határozatát fogadják el a behajthatatlan követelések státuszának bizonyítékaként.
Felhívjuk figyelmét, hogy a „címzett ismeretlen” jelzéssel visszaküldött levél önmagában nem elegendő (5/1996. adókérdés). Az adóhivatal minden esetben megköveteli valamely állami szerv hivatalos, független igazolását (például cég esetén a cégjegyzéket, természetes személy esetén például az önkormányzatot, hogy az illető soha nem lakott ott, stb.), amely igazolja, hogy az adós nem található.
c) A végrehajtási eljárás során, ha a végrehajtó írásban nyilatkozik arról, hogy az adós nem található.
- Behajthatatlan követelések leírása
A számviteli törvény 65. § (7) bekezdése szerint a behajthatatlan követeléseket a mérlegben nem lehet kimutatni, hanem ennek megfelelően hitelezési veszteségként be kell számítani.
Így az adósságoknak két különböző csoportja van:
(a) A „behajthatatlan követelés” jellege az 1. pontban meghatározottak szerint bizonyított és dokumentált. Ezeket le kell írni. A részben behajthatatlan követelések is leírhatók, ilyen mértékben.
(b) A behajthatatlan követelésként nem dokumentálható tartozásokat a mérlegben kell kimutatni, és nem írhatók le.